A FÉLELEM, A STRESSZ, A SZORONGÁS ÉS
ELHÁRÍTÁSUK
A félelem, a szorongás az élő szervezetek működésének egyik alapvető sajátossága, normális élettani jelenség, melyet a mindennapok során gyakran átélünk. A lázhoz és a fájdalomhoz hasonlóan a szervezet számára jelzést ad, amely eredetileg a vészhelyzetek felismerésére és elkerülésére szolgál. Az emberiség e jól működő veszélyelhárító rendszerének köszönheti fennmaradását. A normál veszélyreakció és a kóros szorongás között nincs éles határvonal. Sokan vannak azonban olyanok, akik érzékenyebbek a mindennapi stresszel szemben.
A legáltalánosabb értelemben akkor beszélhetünk stresszről, amikor az emberek biológiai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Napjaink rohanó társadalma mindannyiunkat stresszel fenyeget. A levegő és zajszennyezettség, a zsúfolt utak és bűnözés és a túlzott munkaterhelés egyre inkább jelen vannak mindennapjainkban. A stressz forrása azonban magában az egyénben is lehet, különböző motívumainak és vágyainak konfliktusában. A stresszkeltőnek ítélt események általában a következő kategóriáinak egyikébe (vagy többe is) tartoznak:
- Az emberi tapasztalat szokásos határain kívül eső traumatikus események.
- Befolyásolhatatlan események.
- Bejósolhatatlan események.
- Azok az események, amelyek kihívást jelentenek képességeinknek és énképünknek.
- A belső konfliktusok.
A stresszre adott leggyakoribb válasz a félelem, amely egy bizonyos veszély vagy fenyegetés által kiváltott érzelem. A félelem forrása figyelmezteti az egyént biztonsága veszélyeztetettségére.
A félelem számos egészséget érintő problémára, helyzetre vagy bármely mindennapos konfliktusra adott reakció lehet. Jellemző a figyelemnek a veszélyforrásra való beszűkülése, csökkent teljesítmény és önuralom. A szervezetünk automatikusan felkészül a veszély elhárítására, ezt a reakciót “harcolj vagy menekülj” válasznak nevezzük. A szimpatikus idegrendszer és az adrenokortikális rendszer aktivációja következtében növekszik a test anyagcseréje, nő a szívritmus, a pulzusszám, légzés szám és az izomfeszültség. A fenyegetés megszűntével a félelem érzése is eltűnik, a szervezet fiziológiai elváltozásai is megszűnnek.
A szorongás tulajdonképpen hosszú időn keresztül fennálló félelemérzés – az ok legtöbb esetben nem behatárolható, az egyén számára sem egyértelmű. A tünetek lassan, fokozatosan fejlődnek ki, a mindennapi életet rendkívül megnehezítik. A feszültség folyamatosan fennáll, nyugtalanság, ingerlékenység, koncentrálási zavarok, fáradékonyság, alvászavar a legjellemzőbb tünet együttes.
Azt a folyamatot, amikor az egyén megpróbál szembeszállni a stresszel, leküzdeni az általa kiváltott reakciókat megküzdésnek nevezzük.
A pszichoanalítikusok számos tudattalan stratégiát írnak le, ezek az ún. elhárító mechanizmusok:
- Elfojtás. A személy a számára túlságosan félelmetes vagy fájdalmas memóriatartalmakat kiszorítja a tudatából.
- Racionalizáció: az egyén logikailag vagy társadalmilag kívánatos motívumok segítségével olyan színben próbálja feltüntetni tényleges cselekedeteit, mintha valóban racionálisan cselekedett volna.
- Reakcióképzés: néha az egyének úgy rejtik el önmaguk elől valamilyen késztetésüket, hogy ellenkező irányú motivációt fejeznek ki.
- Projekció: az adott negatív tulajdonságot erősen túlzott formában másokra vetítjük ki.
- Intellektualizáció: lényege az, hogy a személy oly módon próbál meg elhatárolódni a stresszhelyzettől, hogy absztrakt, intellektuális fogalmakban kezeli azt.
- Tagadás: olyan események letagadása, amelyekkel szemben túlságosan kellemetlen lenne szembe nézni.
- Áttolás: az a motívum, amely egy adott formában nem kerülhet felszínre, átirányítódik egy másik csatornára.
A stressz leküzdés lehet azonban tudatos megküzdés is, ilyen a:
- Problémaközpontú megküzdés: ennek során először meghatározzuk a problémát, alternatív megoldási módokat keresünk, ezeket mérlegeljük, majd választunk és végrehajtjuk a kiválasztott megoldást. Ez megnyilvánulhat a környezet megváltoztatásában, vagy az igényszint megváltoztatásában – alternatív formákat keresünk vágyaink kiélésére, vagy új készségeket tanulunk meg.
- Érzelemközpontú megküzdés: célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ezek lehetnek a viselkedés terápiák, a relaxációs tréning és a testmozgás, kognitív terápia.
- Gyógyszerek: a szorongás és a félelem leküzdésére igen gyakran gyógyszereket írnak fel az orvosok, de ezek csak átmenetileg alkalmazhatóak, a problémára nem jelentenek megoldást.