Csecsemőkorban a száj a
gyerek vezető érzékszerve a (pszichológiában orális periódusnak nevezik ezt
az időszakot ), a szopóreflex bármikor felébreszthető és kielégítésre vár. Ezért a
cumi könnyen válhat a csecsemő kábítószereinek egyikévé:
ha a gyerek sír, hangos, nyugtalan,
a szülőnek nem kell megkeresnie a keserűség okát, egyszerűen a gyerek szájába nyomja a cumit,
ezzel valóban sikerül elhallgattatnia őt.
Mi sem természetesebb, hogy a csecsemő gyorsan rászokik, a cumi felébreszt, nyomban ki is elégít egyfajta szükségletet, ami enyhíti azt a hiányt, amit egy másik szükséglet (ami a gyerek nyugtalanságát, sírását kiváltotta) kielégítetlensége okoz. A szülőnek - időnként ez egyáltalán nem könnyű dolog - meg kell keresnie a sírás okát, és az ok megszüntetésével kell megbékítenie a gyermekét. Meg kell néznie, nem éhes-e, nincsenek-e fájdalmai, nem vágyik-e az anyja ölébe - mindezt helyettesíthetjük cumival, de
ezzel rosszat teszünk. Véleményem szerint a szülő, amikor
gondolkodás nélkül síró gyermeke szájába teszi a cumit, hasonló hibát követ el, mint az orvos, aki azonnal morfiumot ír fel fájdalomra panaszkodó betegének; ezzel a tünetet megszünteti ugyan, de a betegséget nem gyógyítja meg! A hasonlatot tovább vihetjük: ha a gyerek rászokott a cumira, éppen olyan nehéz leszoktatni róla, mint bármilyen más kábítószerről.
Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a cumi hatására a csecsemő "befelé fordul", vagyis érdeklődése csökken a külvilág iránt. A mértéktelenül cumizó csecsemők
intellektuális, értelmi fejlődése lassúbb, mint azoké, akik nem használják ezt a "kábítószert", sokkal egyszerűbb, hasznosabb, ha az egész kérdést
gyermekére bízza, aki orális igényeinek betöltésére - cumi hiányában - feltétlenül megtalálja az ujját...
Persze, türelmet igényel, amíg ez bekövetkezik. Lehet több hét,hónap. Addig többet sír, nagyobb erőfeszítés tőlünk, hogy megnyugtassuk, a testközelség, a szoptatás segíthet.
További összefoglalók a következőről A cumi mint kábítószer?