Hiperaktív vagy indigó?
Summary rating: 4 stars
11 Minősítések
Látogatások
:
440
szó:
900
Kiadás kelte: július 10, 2007
Indigógyermek – gyakran úgy emlegetik őket, mint az “új idők gyermekei”, vagy a “ holnap gyermekei”. Egészen különleges fiatalokról van szó, akiknek csoportjai a nyolcvanas évek kezdetétől válik népesebbé, s napjainkban is egyre többen születnek ilyen sajátosságokkal.
Az indigógyermek jelentékeny részének alapvető ismertetőjegye pl. a figyelemhiány, illetve a hiperaktivitás + figyelemzavar szindróma. Az indigógyermek (mint ahogy más gyermekek is) különleges gondoskodást igényelnek szüleiktől.
Az ilyen gyermekek csak akkor fogadják el a szülői autoritást vagy általában a felnőttek tekintélyét, ha azok pontosan elmagyarázzák nekik, hogy miért várják el tőlük, amit éppen elvárnak, s miért kérik tőlük azt, amit éppen kérnek.
Rendkívül szenzibilisek, és nagyon jó ráérzéseik vannak.
Sokakat gondolkodóba ejt, hogy ifjú zsarnokok vagy öntudatos személyiségekről van e szó?
A már hallott vagy tudott negatív jellemzők mellett, számottevő pozitív vonásokkal, magatartásformával rendelkeznek. Így például:
kifejezetten fogékonyak az újdonságokra, tudásvágyuk rendkívüli; mindent megpróbálnak önállóan felfedezni
gyakran teljesen önálló elgondolásaik vannak bizonyos kérdések megoldásáról. Általában eltérnek a megoldási sablonoktól
rendkívül kreatívak
sokan átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek
nincs féltékenység bennük, teljesen nyitottak mások felé
kötődnek a természethez, jó kapcsolatot alakítanak ki az állatokkal
A kötetben Nancy Ann Tappe egy egészen más felsorolást tár elénk az indigógyermekek négy típusáról, amely felsorolás megfigyelésein alapszik, és tudományos igazolása még várat magára.
Csak felsorolásként a típusok: humoristák, gondolatorientáltak, ifjú művészek, interdimenzionálisak:
A hiperaktivitással szinte kéz a kézben jár figyelemzavar.
A figyelemzavar vagy figyelemhiány kifejezések önmagunkban hordozzák jelentésüket: képtelen hosszabb ideig egy meghatározott dologra koncentrálni, csak rövid ideig tud összpontosítani. Bármilyen újdonság eltereli a figyelmét. A figyelemzavaros gyermek szinte ébren álmodik, amikor az utcán sétál, oly elmélyülten figyeli a repkedő fecskéket, hogy léptére alig figyel.
Általában izeg-mozog, gyakran szokatlanul hangos és impulzív.
Már magzatkorban is igen aktívak, az átlagnál többet.- és jóval intenzívebben mozognak.
Csecsemőként is nehezen nyugtathatók. Rendkívül éberek, gyakran sírnak, ritkábbak a nyugalmi állapotok. Napközben és éjszaka is keveset alszanak.
Kisgyermekként kis örökmozgók, temperamentumosak, elevenek, igazi kis vadócok. Veszélyérzékük nagyon csekély, gyakran éri őket baleset.
Ritkán hajlandóak valamilyen játékkal huzamosabb ideig foglalkozni. Előfordul, hogy megzavarják társaik játékát; rombolnak.
Iskoláskorban komoly nehézségek árán tudnak ülve maradni, közbeszólásokkal zavart keltenek. A házifeladatok kínszenvedést jelentenek: helyesírási, számolási nehézségek. Gyakran magányosak, mivel a beilleszkedés komoly erőpróba. Játékok szabályait inkább felrúgják és játékrontónak mondják őket. Boldogtalanok, szeretnének mások lenni.
Tinédzserévekben a túlzott aktivitás mérséklődik. Viselkedésében ellentétes tendenciák regisztrálhatóak: indítékszegények lesznek.
A sok elutasítás depresszívvá teszi őket, sokkal könnyebben nyúlnak a droghoz és alkoholhoz. Próbálnak menekülni a nehezen elviselhető valóságból.
Felnőttkorban marad az impulzivitás, olyan cselekvésre ragadtatják el magukat, amit később megbánnak. Idegesség, passzivitás jellemző rájuk. Fokozott drogveszély és kedélyhullámzás.
A figyelemzavaros hiperaktivitás okairól
Először is le kell szögeznünk, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitás nem tekinthető betegségnek.
Valószínűnek látszik, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitás örökölhető, és ezt látszanak bizonyítani az ikerkutatások eredményei is. Kicsi a valószínűsége, hogy egyetlen hibás gén okozná ezt a zavart, ehhez a szindrómáhoztöbb gén együttese szükséges.
Számos kutató azon a véleményen van, hogy a figyelemzavaros hiperaktivitásos gyerekeknél zavarok figyelhetőek meg az agyi anyagcserében, azaz bizonyos anyagok felvételében, felhasználásában és beépítésében. Ez is lehet örökletes.
Az agyi ingerületek továbbításában a jól ismert neurotranszmitterek kapnak meghatározó szerepet. Az egyikük a dopamin, amely az idegvégződéseket hozza ingerületi állapotba, s többek között a motivációért, a figyelemért és a pszichomotorikumért felelős.
Az adrenalin, amelynek szintje stesszhelyzetekben megemelkedik, s amely feszültségi állapotba helyezi szervezetünket, egyúttal fájdalomcsökkentően hat, valamint a “boldogsághormonként” emlegetett szerotonin, amely az örömérzet kialakulásában játszik szerepet, ugyanakkor az impulzivitásunkat is irányítja.
A dopaminnal együtt, e 3 neurontranszmitter frontális lebenyben és agytörzsi ganglionokban kifejtett hatása nem éri el az optimális szintet.
+ A figyelemzavaros hiperaktivitású felnőttek esetében pl. megállapították, hogy a bal frontorbitális cortex ( a bal szem fölötti agykérgi lebeny) kisebb az átalagosnál.
A figyelemzavaros hiperaktivitás okairól figyelmet szentelnek a táplálkozással kapcsolatos összefüggésekre, a terhesség alatti dohányzásra, a hátrányos szociális helyzetre, a szülő-gyermek kapcsolatra és a nevelés hatására…
A kötet további részében megtaláljuk még a figyelemzavar, illetve a figyelemzavaros hiperaktivitás kezelését.
A szülői beállítódás hatását a gyermekre. Azaz, hogyan foglalkozzunk a “nehéz” gyermekkel?
A szülők legelső feladata, hogy meggyőzzék gyermeküket: komolyan veszik őt, személyiségét tiszteletben tartják, és – ez a legfontosabb – szeretik őt.
A határvonalak húznak, melynek alapja a szülői következetesség.
Olvashatunk a felmerülő iskolai gondokról. Az alternatív iskolákról, és hasznosságukról.
Az esetleges gyógyszeres kezelésről. Annak veszélyeiről. Melyből világosan kiderül, hogy a
gyógyszer alkalmazását jól át kell gondolni!!!!
Valamint egyén alternatív módszerekről, mint a
- táplálkozási terápiák,
- “Biofeedback”- terápia: fény – és hangjelzéses terápia: agytréning.
Kineziológia, sugaras távgyógyítás, mágneses terápia, aromaterápia, angyalterápia,
Back-féle virágterápia….rengeteg válfaját sorolhatjuk fel az alternatív terápiáknak
Ami a lényeg, hogy ne kísérletezzünk túl sok terápiával, és rendszeresen keressük fel a gyermekorvost a terápiák ellenőrzése végett, és hagyjunk magunknak is és gyermeknek is IDŐT a megfelelő módszer és életvezetés megtalálásához.
További összefoglalók a következőről Hiperaktív vagy indigó?