1. Szociális tanulás és
kondicionálás Hangsúly a viselkedés környezeti, illetve helyzeti meghatározóin. (ld. Bandura) Operáns kondicionálás * Büntetések és jutalmak hatása a viselkedésre (megerősítések) tapasztalat, megfigyeléses tanulás és a következmények megjegyzése által. * Generalizáció: ugyanarra a válaszra sok különböző
helyzetben megerősítést, jutalmat kapott, akkor a válasz (vagyis a speciális viselkedés) sokféle helyzetben meg fog jelenni Klasszikus kondicionálás *
Az érzelmek magyarázatában használjuk: bűntudat, szorongás. A viselkedés a büntetés feltétlen ingerével feltételes ingerré kapcsolódik össze, a szorongás pedig a reá adott feltételes válasz. A klasszikus kondicionálás a szorongás belső forrása. Kognitív változók * Bandura szociális kognitív elmélete, melyben egyfajta kölcsönös meghatározottságot hangsúlyoz, mikor
is a viselkedés külső és belső meghatározói rendszert alkotnak és együttesen befolyásolják a viselkedést és egymást. Egyéni különbségek * A szociális tanuláselmélet nem sok figyelmet szentel az egyéni különbségeknek, bár Mischel megkísérelte ezeket rendszerbe foglalni az alábbi kognitív változók bevezetésével: kompetencia, kódolási stratégia, elvárások, szubjektív érték, önszabályozó rendszerek és tervek 2. Kutatási módszerek * gyermekek játékának rögzítése billentyűzet nyomógombjaival * agresszív gyerekek és családtagjai közötti interakciók rögzítése * magasságtól való félelem
mérése tűzlétrára való felmászással, tetőteraszon autószámolás * önmegfigyelés: naplókészítés, és ha szól a személyhívó kérdőív kitöltése * elvárások mérése (meg tudnának-e oldani egy helyzetet a szívrohamosok), érzelmi reakció mérése 3. A konzisztenciaparadoxon A szociális tanuláselmélet megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy az emberek különböző helyzetekben konzisztensen viselkednek (ld. Hartshorne és May vizsgálata, melyben a különböző szituációkban tanusított viselkedések közti korrelációt mérték (igen alacsony korrelációkat kaptak, 0,23-30))A paradoxon a következő: intuícióink szerint az egyének konzisztensek, a vizsgálatok szerint pedig nem. Mi akkor a valóság? Az aggregációs megoldás * Pontosabb képet kaphatunk a személyiségről, ha ugyanannak a vonásnak többfajta viselkedéses mutatóját kombináljuk vizsgálatainkban (pl. intelligenciatesztek). Így a korrelációs értékek is magasabbak lesznek. * Ez a módszer a vonások időbeli stabilitásának bemutatására is alkalmazható. A személycentrikus megoldás * Eszerint intuíciónk jobban megragadja a személyiség lényegét, mint a kutatás (Allport: a vonások egyénen belüli egyedi konfigurációja) Az interakciós megoldás * A viselkedés az egyén és a helyzet közötti interakció függvénye. (ld. reaktív-, evokatív-, proaktív interakció) 4. Hat érv amellett, hogy a konzisztenciára vonatkozó intuícióink hibásak: 1. sztereotípiák, konzisztensre pótoljuk 2. külső állandóság = belső állandóság 3. velünk mindig ugyanúgy viselkednek 4. alapvető attribúciós hiba 5. gyakran látjuk egy helyzetben = sokszor látjuk különböző helyzetben (bemondó) 6. a nyelv vonáscentrikus 5. A személyiség behaviorista ábrázolása A személyiség: determinált, sem jó sem gonosz, aktuális körülmények hatása alakíja, módosítható, mégis passzív, külső erők formálják. 6. A behaviorista megközelítés értékelése Pozitívum: - hozzájárul a személyiségelméletek és a klinikai pszichológia további finomodásához - segítséget kínál a környezet és a viselkedés bonyolult kapcsolatának megértéséhez Negatívum: - túlhangsúlyozza a helyzeti tényezőket.
További összefoglalók a következőről Személyiségelmélet 2. - Behaviorista megközelítés