A csoportközi viszonyok vizsgálatainak többsége az idegen csoportokkal szembeni viselkedésből, attitűdökből indul ki.
Különböző megközelítések:
· Ha a megközelítés középpontjában a frusztráció és agresszió áll à a csoportközi viselkedés az emberi motiváció általános törvényeinek egyik megnyilvánulása
· Sherif: a csoportközi attitűdöket hangsúlyozza, a csoporton belüli kapcsolatok mellékesek. A saját és a másik csoportra vonatkozó attitűdök a csoportnormák következményei, melyek konfliktusok útján alakulnak ki.
/vagyis: konfliktusokè csoportnormaè attitűdök/
Egy csoport tagjai csak akkor képesek hátrányosan megkülönböztetni vagy megvetni egy másik csoportot, ha teljesen kialakult bennük a saját csoportjukhoz tartozás érzése és és saját csoportjuk egyértelműen elkülöníthető a másik csoporttól. Feltétel még olyan idegen csoportok jelenléte is, melyek fenyegetésként észlelhetők. Ez erősíti a csoport összetartozását.
A csoportközi viselkedés azonban nem csak a másik csoport hatásának tudható be: a saját csoporton belül zajló folyamatok is hatnak a másik csoporttal szembeni viselkedésre.
Az egyént születésétől fogva különböző csoportok hálózata veszi körül, feladata az, hogy ebben a rendszerben helyet találjon magának.
Tajfel kísérlete a csoportközi viszonyokról /1970,1971./:
I. Cél: azoknak a minimális feltételeknek a létrehozása, melyek között az egyén még meg tudja különböztetni a saját és az idegennek tartott csoportot. /kiiktatott változók: szemtől szembeni találkozás, a csoportok érdekkonfliktusa, ellneségeskedés, bármilyen eszközjellegű, haszonelvű kapcsolat/
A kísérleti személyek először egyszerűbb feladatokat kaptak pl.:felvillanó ponthalmazok elemszámának megbecslése, absztakt festők /Klee, Kandinsky/ képeinek értékelése.
Később egyénileg dolgoztak, elkülönített fülkében. Feladat: két másik kísérleti személynek pénzt jelképező pontokat kellet szétosztaniuk táblázatok segítségével. A kísérleti szem.-eket az első feladat eredménye alapján két csoprtra osztották/ alulbecslők – felülbecslők , Klee – Kandinsky kedvelők/à ezt az eredményt közölték velük, és azt is tudták, hogy a két táblázatban szereplő személy melyik csop.-ba tartozik.
Σ: Mindig több pénzt ítéltek a saját csoportjuknak.
II. Több változót különítettek el a fizetségi táblázatokban:
1. maximális közös haszon elve/ cél: a kísérleti személyek a lehető legtöbb pénzt csikarják ki a kísérletvezetőből/
2. saját csoport maximális haszna
3. maximális különbség /saját csop. és másik csop. között/
4. tisztességes döntés
Legnagyobb szerepet a maximális különbség stratégiája játszotta. A tisztességes döntés változója is lényeges volt- mérsékelte a saját csoport favorizálását.
Az eredményeket 2 elmélet magyarázza:
1. normatív megközelítés: A kísérleti személyek/ 15-16 évesekl/ a helyzetet csapatversenyként ítélték meg—le akarták győzni a másik csoportot.
2. tanulási megközelítés: a szokatlan helyzetben úgy viselkedtek, ahogy azt a hétköznapi életben megtanulták, vagyis a csoporttagságuknak megfelelően.
Tajfel szerint ezek a magyarázatok túl általánosak és nem túl sok újat mondanak.
A kísérletet több alkalommal megismételték és mindig hasonló eredményeket kaptak.
Társadalmi azonosságérzet:
Festinger: Az egyén arra törekszik, hogy megfelelő képet alkosson önmagáról.
Szerinte az a fontos, hogy az egyének hogyan hasonlítják össze magukat másukkal, hiszen ez alapján tudják értékelni önmagukat és másokat. Nem vette figyelembe azt, hogy a csoportba tartozás is alakítja az ember énképét.
3 fontos fogalom:
1. Társadalmi kategorizálás: cél a környezet rendszerezése, leegyszerűsítése. Jelentősebb csoportok kiválasztása àaz egyén ezek alapján rendezi el szűkebb társadalmi környezetét. Ok-okozati kapcsolatok feltárása. Az itt használt csoportfogalom egy “tudati” csoportot jelöl, melynek tagjai nincsenek feltétlenül jelen, az adott időpontban csak a személy számára van jelentősége. A társadalmi kategorizálás az alapján történik, hogy a tárgyak vagy történések azonos vonatkozásban kapcsolódnak az egyén cselekvéseihez, szándékaihoz, nézeteihez.
2. Társadalmi azonosságérzet:Az egyén önmeghatározásának a része arról, hogy ő egy társadalmi Csoport tagja.
Mivel az egyén azok alapján a kategóriák alapján határozza meg önmagát, melyek a társadalomban megjelennek, így ezek a csoport-hovatarozást is befolyásolják:
az egyén akkor igyekszik egy csoport tagja maradni, ha az hozzásegíti ahhoz, hogy társadalmi azonosságérzete pozitív vonásokkal gyarapodjon. Ellenkező esetben a csop. elhagyására törekszik, kivéve, ha az a.) lehetetlen
b.) az egyén fontos érdekeivel ütközik
Ha a csoport elhagyása akadályokba ütközik, 2 lehetőség van:
a.)megváltoztatja a csoportra vonatkozó attitűdjét
b.)elfogadja a helyzetét, de igyekszik vmilyen pozitív változtatásra
3. Társadalmi összehasonlítás:
A társadalmi kategorizálás és a társ. azonosságérzet között az összehasonlítás az összekötő híd. A társadalmi összehasonlításokra akkor kerül sor, amikor kevésbé lehetséges az objektív, nem társadalmi eszközökhöz hozzáférni.
Amikor a személy valamiről ítéletet alkot, nem mindig van tudatában annak, hogy vannak-e a megítélésnek más lehetőségei is. Ha a társadalmi eszközök már sokszor megerősítették egy véleményünket, akkor úgy érezzük, nem érdemes más alternatívákat keresni. Az esetek többségében a véleményünket a természeti eszközök igénybevételével könnyebb bizonyítani, mint társadalmi eszközökkel.
Ezek alapján nem mondhatjuk, hogy az egyének csak akkor fordulnak társadalmi eszközökhöz, amikor nem áll rendelkezésre nem társadalmi eszköz.
Festinger: A társadalmi összehasonlítási folyamatok csoporton belüli hatásaira összpontosít. Szerinte az egy csoportba tartozó személyek véleményei és képességei viszonylag hasonlóak, főként a csoport szempontjából fontos kérdésekben. A társadalmi összehasonlítás főként azonos státuszú csoportoknál történik meg.
Σ : 1. A csoportok egyes tulajdonságai, cselekedetei csak abból a szempontból fontosak, hogy más csoportoknál milyen különbségek észlelhetők, s hogy ennek milyen jelentőséget tulajdonítanak.
2. Minden csoportnak csak akkor van értelme, ha más csoportok is vannak a láthatáron. 3. Egyes esetekben, egy csoport csak úgy tudja fenntartani azonosságérzetét, ha azt hangoztatja, hogy valamilyen téren jobb más csoportoknál. Más esetekben ezt a különbséget ki kell küzdeni. Hátrányos helyzetű csoportoknál gyakran előfordul, hogy olyan folyamatokban reménykednek, melyek társadalmi változást hozhatnak s távoli célként akár az “ellenséges” csoport megsemmisítése is felmerülhet.
További összefoglalók a következőről Csoportközi viselkedés, társadalmi összehasonlítás és társadalmi változás