A génektől a kultúráig (A férfiak magas halálozása)

   Közismert tény, hogy a férfiak mortalitása nagyobb mint a nőké. A férfiak a fogamzáskori kezdeti lépéselőnyükből (120/100), már az anyaméhben eltöltött 3 hónap után sokat veszítenek (106/100). Gyerekkorukban, mintegy 50%-kal magasabb a mortalitásuk, s ez felgyorsul 14-16 éves korban és öregkorig magas szinten marad. Az aggkori kóros elváltozások is erőteljesebben és gyorsabban sújtják, mint a nőket.
   Három elmélet alakult ki e tény magyarázatára:
   1: A társadalom nagyobb stressznek veti alá a férfiakat. De ha csak a stressz a felelős, akkor nincs magyarázat a gyermekkori és az in utero különbségekre. Ráadásul számos emlősállat is hasonló mortalitásbeli különbségeket mutat, itt pedig egyértelmű, hogy nem beszélhetünk a társadalom okozta túlhajszoltságról.
   2: X-kromoszómához kötött jelleg, mint a vérzékenység vagy a színvakság. Az elmélet szerint a nők dupla X kromoszómaszerkezete ellensúlyozza, az esetleges hibás X-et. Ellentmond azonban az a körülmény, hogy a halaknál, melynek hímje XX kromoszómaárral rendelkezik, ugyancsak nagyobb a hímek halandósága. Ráadásul a fiúk 1-4éves koruk között olyan betegségekbe halnak meg (tüdőgyulladás, influenza, balesetek), melynek semmi köze sincs az X kromoszómához. Külön érdekesség, hogy azok a hímek, melyek megfosztattak ivarmirigyeitől, hasonlóan magas életkort élnek meg, mint a női egyedek. Innen pedig csak egy lépés a
   3. elmélet: mely szerint a különbség okát a női és a férfihormonok közti különbségekben kell keresni. E szerint a kiválogatódás fenntartja és rögzíti az életképességre és fertilitásra nézve előnyös gén együtteseket, még akkor is, ha azoknak az élet későbbi szakaszában káros hatásuk van. Ezek a gének csak akkor mutatják meg előnytelen oldalukat, mikor az egyed túl van a szaporodási életszakaszon. Ezért adódhat át változatlanul egyik generációból a másikba. A hímek megnövekedett mortalitása a nőstényekért folytatott hím-hím kompetíció közvetlen, vagy közvetett következménye. A nőstények a rátermettebb hímeket választják elsősorban. A sikeres hím több nősténnyel párzik, és bármelyiküknél nagyobb utódszámot ér el, minek következtében több gént örökít át a következő generációnak.
   Ennek azonban megvan az ára: a nagyobb halandóság. A szarvasbika nagy termete, hatalmas agancsa, imponáló ereje, mély hangja mind vonzó tulajdonság a nőstények szemében, és riasztóan hat a rivális hímekkel szemben. Csakhogy ez az életvitel meglehetősen költséges. A szarvasbika izmos teste összefügg azzal, hogy kevesebb zsírt raktároz bőre alatt, így nagymértékben csökken az életben maradási esélye egy hideg tél beköszöntével.
   Akármelyik hipotézis jár legközelebb a valósághoz, abban mindegyik egyetért, hogy a nők filogenetikailag tökéletesebb konstrukciók, mint a férfiak. Ami, ha belegondolunk nem is csoda, hiszen ők azok, akik megteremtik fajunk folytonosságát.