A devianciaelméletek makroszintű értelmezési keretei 1.

A devianciaelméletek
makroszintű értelmezési keretei

Durkheim olyan
társadalom felfogásból indul ki, mely szerint a társadalmi kohézió
gyengülésével a meglévő társadalmilag legitimált érték-, norma-, és
szabályrendszer felbomlik. Ezáltal a társadalmi intézmények normarendszere a
morális határokat nem tudja megtartani. Ez a társadalmi jelenség az anómia
állapotát idézi elő (Durkheim, 1982). Durkheim eredeti álláspontja szerint
anómiáról akkor beszélünk, ha a gazdasági-társadalmi változások olyan gyorsan
zajlanak, hogy ehhez a változáshoz a morális szférát szabályzó intézmények nem
képesek alkalmazkodni. (Második megfogalmazásában az anómiát az öngyilkosság
magyarázó elveként használta.)

Merton (1980, 1991,
Andorka, 1994) szerint egy társadalomban akkor lép fel anómikus állapot, amikor
a társadalmi célok és eszközök harmóniája felbomlik. (Ez a kaotikus állapot
általában a társadalmi hierarchia alsóbb rétegeire jellemző.) Ez az elmélet azt
feltételezi, hogy adott társadalom kultúrája rendelkezik egy koherens,
többé-kevésbé minden csoport által elfogadott értékhierarchiával. Természetesen
ezekhez az értékekhez megfelelő intézményi eszközök is kapcsolódnak.

A társadalmi struktúra egyenlőtlenségeiből adódóan a különböző státusú
csoportok más-más szerepalkalmazkodó stratégiát követnek. Amennyiben a
hivatalos intézményi rendszer diszfunkcionális, akkor ez alternatív struktúrák
létrejöttét fogja eredményezni.

Ennek megfelelően Merton egy-egy társadalmi jelenség elemzésekor
megkülönböztet manifeszt és látens funkciókat.

Erre egy példa:

"A helyi politikai gépezet manifeszt és látens funkciói" (i.m.:
241.o.).

Manifeszt funkció: A helyi politikai hatalom alapvető strukturális funkciója
az, hogy a köz érdekében érvényesítse a legitimált és jogilag szabályozott
hatalmát.

Egyik lehetséges látens funkciója: Elősegítse, generálja az olyan alacsony
osztályhelyzetű társadalmi rétegek felfelé mobilitását, amelyek főként strukturális
okok miatt (pl.: jövedelmi helyzet, etnikai hovatartozás, munkaerő-piaci
pozíció) hagyományos és legitim eszközökkel (pl.: oktatás) nem tudnák elérni a
társadalom által elfogadott kulturális siker-célokat.

A példa rámutat arra, hogy mind a látens funkciók, mind a manifeszt funkciók
hozzájárulnak a társadalmi rend fenntartásához.

A deviancia kialakulásának és a társadalmi kohézió gyengülésének okait a
"chicágói szociológiai iskola" képviselői (Burgess, Park, Wirth,
Shaw, McKey, stb.(lásd: Rácz J., 1989, 1993)) szociális dezorganizációra, a
városokban meglévő természetes areák izolációjára vezeti vissza. Ennek az
izolációnak - , mely egyben deprivációt is jelent -  legpregnánsabb oka,
hogy a városba vándorolt rétegek struktúrája ütközik a meglévő struktúrákkal.
"Megállapították, hogy mindezen jelenségek a legnagyobb arányban a
középponti elhelyezkedésu üzleti központot körülvevő -  ún. átmenet
-  zónában fordultak elő. E zónában igen gyorsan cserélődött a lakosság,
új és új bevándorló csoportok érkeztek, melyek nem tudták meggyökereztetni, de
még csak kialakítani sem saját szokásaikat. Az "amerikai" társadalmi
kontroll intézményei pedig nem tudták hatásukat kifejteni." (Rácz J.,
1993. 41.o.)

Thrasher elfogadta, hogy a különböző devianciák létrejöttének és meglétének
oka a természetes areák szegregálódása, de ezt egyben a "deprivációra
adott funkcionális válasznak" is tekintette. Az (utcasarki) csoportok
összeszerveződése a tagok számára identitást és biztonságot, erkölcsi
megbecsülést jelent a zárt szegregáción belül. Azonban mivel a társadalom
ezeket a csoportosulásokat norma- és törvénysértőnek tekinti, ezért ezek a
közösségi formációk megindulnak a galerivé válás útján. Tehát -  ezen
elméleti iskola szerint -  elsősorban nem az illegális tevékenységek végzése
céljából szerveződnek a galerik, hanem az egyén társas szükségletének
kielégítése céljából (interperszonális kapcsolati rendszer, kooperálás igénye,
csoportszellem, izgalom forrás, stb.)

A társadalomban meglévő rétegek strukturális feszültségeit egyes szerzők -
Ferreri, Wolfgang, Miller, (lásd: Rácz, 1989), Cloward (1974) - az összekerülő
társadalmi rétegek kulturális (a kultúrát szociológiai értelemben értem)
különbözőségeivel magyarázzák. Ezen "kultúra"-elméletek társadalomról
alkotott felfogása funkcionalista. Annyiban viszont eltérnek a mertoni
funkcionalista társadalom- felfogástól, hogy szerintük a társadalmi struktúra
mentén nemcsak a legitim, hanem az illegitim eszközök is egyenlőtlenül oszlanak
el.

Természetesen ezek térben is megjelenhetnek (slumok, gettók). A város
természetes övezeteinek kialakulást a társadalomtudósok modellezték és öt
lényeges ökológiai folyamatot különböztettek meg.

A koncentráció során egy adott városrészben megnövekszik valamely
népességcsoport aránya. Ezt a folyamatot idővel a centralizáció váltja fel,
amikor mind létszámában, mind arányában növekvő népességcsoport hozzákezd saját
életének megszervezéséhez: kialakult a "belső társadalmi miliő".

Ezután a városrész területileg és szociológiai értelemben egyaránt fokozatosan
"elhatárolódik", szegregálódik a város többi részétől. Ezt követi a
negyedik szociálökönómiai folyamat, az invázió, azaz az illető
népességcsoporthoz tartozó sztemélyek tömeges bevándorlása a területre.Végül a
szukcesszióban - a létrejövő sajátos szubkultúra megjelenésével - teljessé
válik a népességcsoport tagjainak együttélése a város adott részén.

Az ilyen irányú szociológiai kutatások azt igazolták, hogy a strukturális
feszültségek jellemzően a második generációnál jelennek meg, mivel a második
generáció az a közeg, ahol a "hozott" (családi) kulturális minták
megtartó ereje gyengült, "felpuhult", viszont az új (lakókörnyezet,
vagy ahogy Caplan nevezi: support system network) kulturális minták már elég
erősek ahhoz, hogy szembefeszüljenek a tradicionális érték- és normarenddel, a
családi szabályokkal. Ebből a konfliktusból alakul ki egy új sajátos
szubkulturális mintázat.