Szintén funkcionalista megközelítést vall, a szubkultúra-elmélet
teoretikusa, Cohen is (1971, 1980, Rácz J., 1989,
1993). Érdeklődésének
középpontjában a kollektív problémamegoldás és a státusz problémák álltak.
Cohen szerint: "az iskola az a hely, mely a státusz megszerzésében a
döntő. Ez az a hely is, ahol a fiatalok kudarcaikat elszenvedik, mert a
munkásosztálybeli ifjak itt kerülnek összeütközésbe a középosztály mérőrúdját
alkalmazó normarendszerrel. A közös kudarcra - a státusz frusztrációra
- adott közös megoldás végterméke az antiszociális csoport, a galeri. A
normasértő galeri mint megoldás, elfogadható (elérhető) formában ad státuszt
tagjainak, és visszaüt a kudarccal szolgáló rendszerre: az iskola - illetve a
mögötte álló középosztály - értékeit a feje tetejére állítja
(reakcióképződés)." (idézi: Rácz, 1993).
Matza - idézi Rácz (1993) - elveti azon szubkultúra-elméletet,
mely a reakcióképződésen alapul. Helyette azt feltételezi, hogy "a deviáns
személy morálisan kötődik a konvencionális
társadalmi rendhez. A deviáns
csoportban a tagok folyamatosan helytelenül ítélik meg egymás deviancia iránti
elköteleződését: mindenki azt hiszi, hogy a másik sokkal
"deviánsabb", mint ő. Unatkozással járó időszak, frusztráció
érzésétől kisérve a serdülők belesodródnak a normasértésbe, majd ki is
sodródnak belőle. (...) a deviánssá válás - és Matza ebben az elméletében
már nemcsak ifjúkori normasértőkkel foglalkozik - végső fázisa a
"szignifikáció". Ez a társadalmi kontroll szerveivel való érintkezés
során történik, melyek a deviáns cselekményt titkosabbá teszik, mint szükséges
volna.". (Rácz, i.m.)
Társadalmi kontroll-elméletek: Központi fogalma a "
szociális kapocs". Feltételezik, hogy az egyén tudatosan cselekvő személy, aki
racionális elemzéssel mérlegeli a neki kifizetődő magatartásformákat, illetve
ennek következményeit. "A szociális kapocs kialakulása következőképpen
történik: az egyén érzelmi kapcsolatot alakít ki a konvencionális társadalmi
rendet képviselő "jelentős másik" személyekkel. Ezután elköteleződik
e személyeknek, illetve a mögöttük álló intézményeknek." (Rácz, 1989.
30.o.)
A következő szakaszban a bevonódott személy elfogadja az intézményrendszer
szerep-, hiedelem-, valamint legitimációs rendszerét.
A kontroll-elmélet értelmezési mezőjében a deviánsok számára a normatartó
viselkedés nem kifizetődő. Hirschi véleménye szerint a szociális kapocs hiánya
elegendő magyarázat a deviancia kialakulására. Ehhez hozzátehető a társadalmi
kontrollintézmények (család, iskola, jogrend) alacsonyan működő hatásfoka,
amely növeli a devianciák létrejöttének esélyeit. A szociális kontroll hiánya
szorosan összekapcsolódik - a fentiekben már említett - kultúra- illetve
szubkultúra elméletekkel.