Az
autózás feltalálása óta óriási
nyilvánosságot kap, nincs olyan magazin*, tv-csatorna
vagy mozifilm amelyben
ne találnánk egy-egy gyönyörűen
fényképezett autóhirdetést. A
modernizáció sokak szemében egyenlő a
motorizáció csodájával, amely nem
törekszik szerénységre: mindig a legnagyobb, a
legerősebb és a leggyorsabb autó a legvonzóbb.
A kocsi és a jogosítvány megszerzése (a
nyugati társadalmakban legalábbis) gyakorlatilag a
modern beavatási szertartással egyenértékű:
egyet jelent a felnőtté válással. Egy vadiúj,
csillogó autó pedig már régóta a
szabadság és a kötetlenség fogalmait idézi
fel az emberekben.
De amikor egyre többet hallunk az
üvegházhatásról, a klímaváltozásról
és egyébb nyugtalanító jelenségekről,
fel kell tennünk a kérdést: a gépkocsi
valóban olyan nagy áldása-e a
technika evolúciójának? Azt nem tagadhatjuk, hogy a
vonathoz, a távolsági buszhoz képest
kényelmesebb és elegánsabb módja az
utazásnak. Mégis, vajon ismerjük-e az árat
amelyet a kényelemért kell fizetnünk?
Az autózás még
soha nem volt ilyen biztonságos, mint napjainkban -állítják
az autógyártók. De vajon mennyire biztonságos?
A statisztikák azt mutatják
hogy autóban utazni tízszer veszélyesebb mint
repülőn, és százszor veszélyesebb mint
vonaton. Vajon hogyan mutatkozhat ilyen nagyságrendű eltérés
a számokban?
A magyarázat egyszerű: a
vonatokat és a repülőket masiniszták és
pilóták vezetik kifinomult irányítóberendezések
és szabályrendszerek segítségével
a részükre fenntartott vágányon vagy
légifolyosón. Az autósok ellenben jóval
kevesebb elméleti és gyakorlati oktatás után
kapják kézbe jogosítványukat, gyakran
felelőtlenül engednek a sebesség csábításának,
s mivel nem kizárólag számukra kijelölt
pályán futnak, könnyen elveszíhetik az
irányítást a gépkocsi felett. Ha pedig ez
megtörténik, akkor az eredmény leginkább
egy egytonnás lövedék elszabadulásához
hasonlítható.
A WHO évi 1.200.000 főre becsli
a világon közúti balesetekben elhunytak számát.
Az autózás száz éve alatt világszerte
ötven millió halálos áldozatot követeltek
a gépjárművek. Az utakon végzetes sérülést
szenvedett emberek száma a világháborúban
elhunytakéval vetekszik. Mégis érdekes, hogy
amíg a világháborúra az emberek többsége
a történelem egyik legborzalmasabb eseményeként
gondol, addig a motorizációt a fejlődés egyik
jeleként tartják számon...
Ha jobban a részletekbe
merülünk, akkor az is kiderül, hogy az USA-ban minden
évben 50 000 ember válik a gépkocsik áldozatává.
Ugyanennyi amerikai katona halt meg a vietnámi háború
8 éve alatt. Az iraki háborúban naponta egy-két
amerikai katona esik el, míg az USA útjain naponta
százak halnak szörnyet -ami a legfurcsább- a
társadalom és a média legteljesebb közönye
mellett. Az USÁ-ban autó általi halált
haltak száma már régóta jóval
nagyobb, mint a háborúban elhunyt amerikai katonáké
1776-tól a mai napig számítva.
A média pedig időről időre
hisztérikus kampányba kezd terrorveszélyről,
madárinfluenzáról, a bűnözés
növekvő mértékéről, de soha egyetlen szót
nem szól az autók által véghezvitt
mészárlásról. Ha pedig véletlen
szó is esik arról hogy az egyre növekvő forgalom
már-már élhetetlenné teszi a
környezetünket, a felelősök akkor is csak a szélesebb
utak, új autópályák építését
látja az egyedüli megoldásnak, amely – könnyen
beláthatjuk – megint csak arra bátorítja az
embereket, hogy minél többen üljenek kocsiba és
tövig nyomják a gázpedált.
*Azért egy van: a www.autoirto.
hu, amely az alternatív személyszállításról
és várostervezésről, ehhez kapcsolódó
mozgalmakról és egyébb zöld dolgokról
ír.
Készült az Elogio della
bicicletta című internetes írás alapján.
Garamvölgyi Gergely