Kifejező a cím. 2004-ben a Máltai Szeretetszolgálat kidolgozott egy programot, melynek a keretein belül a fedél nélkül élő
–
hajléktalan – családok is kapnak egy esélyt az újrakezdésre. A dolog lényege, hogy egy-egy fővárosi hajléktalan családot – főleg kiskorú gyermekkel – a vidéki faluba költöztetnek. A ház olcsón van a Szolgálatnak, mely mellé biztosítanak még egy pár baromfit és sertést. Az állatok tenyésztéséből egy párat vissza kell szolgáltatni „Máltának”, de egyébként a vidéki alacsony jövedelmet kipótlandó kapják a rászorultak. A program keretein belül
Tarnabod is jól járt: a fejlődést elősegítendő, kaptak egy falubuszt, konditermet, mozit, stb. A betelepített családokat a helyi lakosság megértően fogadta – szegény a szegénynek nem ellensége itt. Ennek ellenére sok alkalommal továbbálltak az ide költöztetett családok, mert nem találták meg a számításukat, vagy épp hiányzott a nagyvárosi pezsgés; nem tudtak lemondani az alkoholos szenvedélyről, és így tovább. A program –főként a kistelepülések, „zsákfaluk” részére - mentőöv, mert iskolájuk bezárásától vagy a népesség elfogyásától tartva sikerrel is történhet egy-egy „betelepítés.” Ez elsősorban az egykori „vidéki gyökerekkel” rendelkező, de mostanra, akár önhibájukon kívül is, hajléktalanná vált embereknél lehetséges. A szociológusok szerint viszont a Máltai gondolat jónak jó, hisz egyértelmű a segítő szándék, viszont a program sémák szerint dolgozik. Pedig mindenki, aki a társadalom alsó szintjén található, külön-külön, nem kategorizálható élethelyzettel, múlttal, gondokkal rendelkezik. Így a segítségnyújtás is inkább individuális módon kellene, hogy érkezzen. Mindennek ellenére a program lehetőségein felbuzdulva Erk lesz a következő befogadó falu. A könyv a tarnabodi befogadást mutatja be több szempontból, mégis reálisan szemléltetve.