Bálint Sándor 1904 augusztus 1-én született Szegeden, Alsóvároson.Édesapja: Bálint Sándor (1871-1905), édesanyja: Kónya Anna (1865-1945).Paprikatermesztésből éltek. A keresztelő után nem került sor különösebb ajándékozásra, mert ahogy az egyik rokon mondta: “A legnagyobb ajándék az egészség vót, és az, hogy a sok pusztító betegség közül nem vitte el szegényt, anyástúl.” Korán árván maradt. A gyermekkori nevelésre, az anyai szeretetre így emlékezett: “Édesanyámra a legnagyobb szeretettel gondolok vissza, és mint néprajzkutató is a legnagyobb tisztelettel gondolok rá – ki tisztában volt a vallásos hagyományok nevelő értékével is.” Szülei, és egész családja mélyen vallásosak voltak, és gazdag
hagyomány vette körül egész gyermekkorában. A Piaristákhoz járt iskolába, ahol szigorú nevelésben részesült. Olvasni már fiatalon szeretett, először meséket, később szépirodalmat. A szegedi egyetemen tanult, de a harmadévet Pesten végezte. Néhány évvel azután hogy kézhez kapta diplomáját Sólymosi Sándor, az akkor induló néprajz tanszékre vette “díjtalan gyakornokként.” Itt öt évet töltött középiskolai tanári oklevéllel, majd 1934-ben Sólymosi Professzornál szellemi néprajzból doktorált.Ezt követően is tanított itt-ott. ''35-től az egyetemi tanári és ifjúsági könyvtárak vezetésével bízták meg, sőt, földrajz tankönyv megírására is fölkérték. Eközben a szegedi katolikus tanítóképzőben tanári állást vállalt. Rá, mint pedagógusra a legtöbb tanítványa a legnagyobb tisztelettel emlékszik. Diákjait a szülőföldjük néprajzi értékeinek megbecsülésére nevelte. Bálint Sándor a paraszti társadalmat, és annak kutatását mindenek fölé helyezte, de ezen belül is kiemelt területként kezelte a szegedi nagytáj, és a szögedi embör mindennapjait: a hétköznapi szólásokat, illetve az egyházi ünnepeket, és a hozzájuk kapcsolódó népszokások vizsgálatát. A népi vallásosságot intenzíven megélő kutató egyre tudatosabban gyűjtött ezen a területen, és vált az első magyar népi valláskutatás halhatatlan úttörőjévé. Tanítványai és tisztelői mellett mindenki nagy tisztelettel beszélt róla mint kiváló valláskutatóról, aki mindenek előtt saját lelkének sugallatait írta meg, és amelyeket sok-sok gyűjtéssel egészített ki. Ő már akkor meglátta korunk egyik nagy hibáját: a hazaszeretet hiányát. Így fogalmazott: “Már megállapították a szociológusok, hogy a mai korunk legsúlyosabb, szinte gyógyíthatatlan problémája az a gyökértelenség, amelyhez a modern civilizáció juttatta az emberiséget.” Bálint Sándor a teljes életével tett tanúbizonyságot hazaszeretetéről. A szocializmus alatt többször meghurcolták, és ezek miatt ő sokat szenvedett de ennek ellenére folytatta gyűjtő-elemző munkáját, amíg egészsége engedte. 1980 május 8-án egy autó elgázolta és meghalt.Szemléletére a dolgok egységben látása a jellemző. A népélet jelenségeit nem kiragadott elemekként szemlélte, hanem mit a nagy rész egészét: ügyelt a más jelenségekkel való kapcsolatra, kölcsönhatásra.Az egész vallásos néprajz úttörőjeként jelentkezett, nemcsak az ünnepkörök, és szokások megörökítőjeként, hanem a népi szakralitás történetének, szimbólumrendszerének krónikásaként is, nem kívülről, de belülről szemlélve ezt a világot, melynek ő maga is tevékeny része, közreműködője volt. Minden szava mögött kivételes keresztényi egyénisége, életének súlya állt, ez hitelességének biztosítója, példaadó életével is tanított.Fő kutatásterülete a katolikus vallási hagyomány volt, és vált általa a magyar valláskultúra egyedülálló jelenségévé.Neve már életében összeforrt szeretett szülővárosával, Szegeddel.1926-ban publikált először, a
Szeged-alsó tanyai nóták címmel az Etnographiában. Kutatásainak első pár évében csak gyűjtéseket közölt: népdalszövegeket, népi imákat, ráimádkozást, és egy tucatnyi alsóvárosi hiedelemtörténetet tett közzé. Első néprajzi tanulmányát a Szeged-alsóvárosi lakodalmak szokásairól írta.Pályakezdő éveinek fontos programadó írása a Szegedi problémák című írása.1946-ban megjelent Szeged néprajza c. kutatótervezben bontakoztak ki a szegedi táj néprajzi monográfiájának körvonalai. A szegedi nemzet első vázlatának is tekinthető mű tudománytörténeti jelentőségű írás.Több mint 30 esztendei munka gyümölcse a Szegedi
szótár, amely egy leíró és történeti regionális szótár. A munka forrásanyaga a középkor latin okleveleinek magyar szórványaitól kezdve a XVII. századon át egész a XX. századi anyagokig terjed.Szeged városa c. könyve főleg a város kultúrájának és építészetének stílusok szerint tagolt korszerű bemutatása.Szeged reneszánsz kori műveltsége c. könyvében az egykorú hazai, s részben európai művelődéstörténetet tárgyalva arra a következtetésre jutott, hogy a XV században eleven gazdagság, és kultúra jellemezte városunkat. A műből kiderül még az is, hogy: “az egykorú hazai polgári kultúra, kezdődő
humanista műveltség nemcsak német jellegű városainkra volt jellemző.”Több kötetben dolgozta fel a szegedi tájszólást, a népéletet, a város művészetét és építészettörténetét, reneszánszkori művelődéstörténetét.Munkássága betetőzése a Szögedi nemzet 3 kötete.Szeged-Alsóváros c. kötetében egységbe fogja a szeretett városrészről, és a templomról korábban írtakat, kiegészítve a temető, a havibúcsú leírásával, és néhány szépirodalmi szemelvénnyel.Bálint Sándor Szegedhez fűződő munkáinak sora a Szeged-kutatás leggazdagabb egyéni termése: 1933 és 1983 között 25 önálló könyve jelent meg, és ezek közül 15 szegedi tárgyú.Források:1. IFJ.LELE JÓZSEF: Az Úr készen találta Őt2. JUHÁSZ ANTAL: Bálint Sándor és a Szeged-kutatás, Tiszatáj 1987 augusztus, 37.oldaltól
További összefoglalók a következőről Bálint Sándor élete és munkássága