Dosztojevszkij az orosz irodalom halhatatlan óriása, remekművek sorozatát alkotta. A Bűn és bűnhődésés a Karamazov testvérek mellett, a Félkegyelmű az egyik legnagyobb hatású műve. A regény központi kérdése: vajon a tökéletes jóság, a krisztusi szeretet meg tudja- e menteni a velejéig romlott, pénz- és kéjsóvárgástól, tomboló indulatoktól és önzéstől szenvedő világot. Miskin herceg alakjában a tökéletes szépségű embert akarta megteremteni. Mivel a világban tökéletes embert nem talált, Krisztus tulajdonságaival ruházta fel. A herceg Dosztojevszkij eszméinek megtestesítője, maga a megtestesült jóság, a szó legnemesebb értelmében, felsőbbrendű ember, aki azért jött, hogy fényt hozzon a világba. Mindamellett hús-vér, és főként csupa ideg-ember. A világ azonban félkegyelműnek, idiótának tartja, mert tisztaságával, naivitásával és betegségével - epilektikus rohamok gyötrik, mint az írót - sokszor komikusan hat. Azonban mégis nagyon nagy hatással van az emberekre, kizökkenti őket megszokott életformájukból, gondolkodásmódjukból. Egy kicsit mindenki megváltozik, aki kapcsolatba kerül vele. Mindenki, akivel találkozik, jobb lesz utána. Azonban gyenge, beteg, - s mindennek bizonyára szimbolikus értelme van - nem tudja megmenteni az embereket. Csak megmutatja, hogy másképp is lehet élni. Dosztojevszkij messiánizmusa, miszticizmusa ebben a műben szólal meg leginkább. A regény cselekménye sokszálú, összetett. Tulajdonképpel Rogozsin és Miskin herceg találkozásával indul a cselekmény. Miskin herceg, akit epilektikus rohamok gyötörnek, hazatér Svájcból,. ahol gyógykezelésen vett részt. A vonaton ismerkedik meg Rogozsinnal. A nincstelen és árva herceg Jepacsin tábornokot keresi fel, akinek a felesége igazi Miskin lány - bár később kiderül, hogy csak névrokonok - hogy segítséget kérjen tőle. A tábornok családja megkedveli, megsajnálja, és szálláshoz és álláshoz juttatja a herceget. Így kerül aztán kapcsolatba , az emberekkel, innen próbál segíteni nekik. A regény középpontjában voltaképpen egy szerelmi háromszög áll. Rogozsin, Miskin herceg és Nasztaszja Philippovna szerelmi háromszöge. Rogozsin, egy gazdag, fiatal földesúr, aki mindenben ellentéte Miskin hercegnek. Igazi ösztönember. Anarhisztikus, lázadó, szenvedélyes szabadságvágy hajtja. Végzetesen szerelmes Nasztaszja Philippovnába, aki a kitartottja, szeretője, de teljesen sohasem az övé. Miskin herceget a vetélytársának tartja, és féltékeny lesz rá, de szereti és tiszteli is földöntúli jóságáért, tisztaságáért. . Nasztaszja Philippovna, a regény legfontosabb nőalakja, akiért harcolnak, félig angyal, félig ördög. A végzet asszonya, mindenkié és senkié sem igazán. Egyszerre prostituált és elérhetetlen szépség. Minden férfi meg akarja szerezni magának. Látszólag züllött, mocskos prostituált, a lelke mélyén azonban tiszta, hófehér. Fiatal kora óta Rogozsin, és még sok más férfi szeretője. Ahogy azonban megismerte Miskin herceget, és ráébredt arra, hogy más is van a világon, mint amit eddig látott, ő lett az igazi eszménye, szerelme. Azonban nem érzi méltónak magát a herceg szerelmére, meg újra- és újra le is húzza a mocsár, így végül mégis Rogozsint választja, de aztán ismét megszökik tőle. Rogozsin végül megöli. Nasztaszja Philippovna halálos ágyánál van újra együtt a három főszereplő. Miskin herceg a maga krisztusi szeretetével és jóságával, mindenkit meg akar menteni. Mindenkit szebbnek, jobbnak lát, mint amilyennek a környezete vagy talán saját maga is. Meg akarja menteni Nasztaszja Philippovnát, és Rogozsint is a züllött életmódtól és a sok szenvedéstől. Igazából egyetlen dolog közös bennük, a sok szenvedés. Míg azonban Rogozsin önmagát elégetve, tombolva szenved, Miskin herceg mindig együtt szenved a szenvedőkkel, végtelen szeretettel, alázattal és könyörületességgel. A regénynek szinte valamennyi szereplőjét eléggé ambivalens, szélsőséges érzések hatják át. Rogozsint, Nasztaszja Philippovnát és a regény másik fontos női szereplőjét, Aglaját, a tábornok lányát is, akibe Miskin herceg szerelmes. Aglaja maga sem tudja eldönteni gyűlöli vagy szereti, bolondnak, vagy felsőbbrendű embernek tartja Miskin herceget. Néha kigúnyolja, néha rajong érte. Sok érdekes, jellegzetesen orosz figura vonul még fel a regénybem. Dosztojevszkij cselekményszövése, lélekábrázolása felülmúlhatatlan. Dosztojevszkij 1868-ban Genfben írta regényét. Távolból tisztábban látta az orosz nép fájdalmait, a jellegzetes orosz sorsot, az orosz lélek szenvedéseit. Hitt abban, hogy valami krisztusi tisztasággal talán meg lehetne menteni . Azonban azt is tudta, hogy mindez még korai. Még nem jött el az idő. Csodálatos, izgalmas, felemelő olvasmány.