John Paget /1808-1892/ könyve egyfajta időutazás. A reformkor idejébe repíti az olvasót. Nagyon érdekes olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek történelmünk iránt és kíváncsiak arra, hogyan látta hazánkat egy művelt európai utazó.
Paget eredetileg orvosi egyetemet végzett, bár nem dolgozott orvosként. Egy tanulmányútja során ismerkedett meg Bánffy László báró feleségével, a szép és művelt Wesselényi Polixénával, akit annak válása után feleségül is vett. Később magyar honosságot is kapott, és Erdélyben telepedett le, ahol mintaszerű gazdaságot hozott létre. Részt vett a 48-as szabadságharcban, Bem szárnysegéde lett. A szabadságharc leverése után elhagyta Erdélyt, de később visszatért, és aranyosgyéresi birtokán halt meg.
1835-ben járt először Magyarországon. Mintegy másfél évig utazgatott az országban, bejárta egész Magyarországot, a Délvidéket és Erdélyt és rendkívül érdekes olvasmányban számolt be tapasztalatairól, élményeiről.
Izgalmas korban, a reformkorban érkezett hazánkba, és megismerkedett a kor legjelentősebb alakjaival: Wesselényivel, Széchényi Istvánnal stb, hallgathatta Deák, Kölcsey stb. parlamenti felszólalását. Elsősorban főúri körökben forgott, de igyekezett megismerni a parasztság életét is. Különösen kedvező képet fest a Széchényi, Wesselényi birtokán élő parasztság helyzetéről, általános jólétéről, jogairól. Elragadtatottan ír a Karcagon látott büszke kunok kiváltságairól is. Könyvével igyekezett eloszlatni azt a nyugaton általános nézetet, hogy Magyarországon a főurak szinte rabszolgasorban tartják jobbágyaikat. Természetesen ez a kép nem volt mindenhol ilyen kedvező, a robot még érvényben volt, a társadalmi szakadék az úri réteg és a jobbágyság között azért áthághatatlan volt, és azt is hozzá kell tennünk, hogy Paget elsősorban a liberális eszméket valló urakkal érintkezett.
Itt tartózkodása alatt nemcsak felületesen utazgatott, de alaposan tanulmányozta jogrendünket, törvényalkotásunkat, vallási szokásainkat, oktatási rendszerünket, kereskedelmünket, kultúránkat is. A magyar főúri rétegről igen kedvező képet fest. Annak a főúri rétegnek a tagjai, akikkel ő találkozott, szinte kivétel nélkül beszéltek három-négy nyelven, alaposan ismerték az angol parlament felépítését, otthonosan mozogtak a világirodalomban is. Sajnos, inkább magyarul nem beszéltek mindenhol olyan jól, és az év nagy részét nem is Magyarországon töltötték. A magyar nyelv hivatalossá tételére való törekvések ebben a korban kezdődtek el igazán. A Parlament felső házában az ülések még latinul folytak, a színházak, az első igazán magyar (kolozsvári) színházat leszámítva, még mind német nyelvűek voltak. Ennek a felvilágosult fő- és középnemesi rétegnek a műveltsége, liberális eszméi, sok esetben szenvedélyes hazafiassága és kiváló szónoki képességei annál is inkább meglepték őt, mivel nyugaton, ha egyáltalán ismerték a magyarokat, valósággal patás ördögnek festették le őket, akik durvák, faragatlano, vagy kegyetlen kéjurak, vagy pedig valóságos rablóvezérek. Különösen élen jártak ebben a híresztelésben az osztrákok. Paget meglepődve tapasztalta mindennek az ellenkezőjét.
A magyarok vendégszeretetét mindenhol élvezhette, s ennek hangot is ad művében. Bárhol megfordult szívesen látták, és a földesúr valósággal sértésnek vette, ha nem időzött nála néhány napot. Érdekes színfolt a könyvben a báli szokások leírása is. Mivel farsang idején éppen Pesten járt, rengeteg főúri bálban megfordult. Részletesen leírja a hölgyek és urak toalettjét is.
Magyarország és Erdély természeti kincsei elbűvölték őt, de úgy érezte, az ország sokkal gazdagabb lehetne, sokkal jobban kihasználhatná adottságait. A vizekben, halakban, jó termőföldekben, ásványi kincsekben oly gazdag országban úgy vélte, paradicsomi állapotok uralkodhatnának. Kereskedelmünk, iparunk jóformán nem volt, az utak állapota gyatra, a gőzhajózást ekkor indította el Széchényi. Ekkoriban született meg az első híd építésének gondolata is. Paget könyvében még arról számol be, milyen nehéz és veszélyes volt télen, amikor megindult a jégzajlás, átkelni Pestről Budára. Kevés épületünk nyerte el igazán a tetszését.
Természetesen Paget könyve nem mentes a tévedésektől, de még egy művelt magyar embernek is nagyon nehéz tisztán látni országunk gazdasági, politikai vallási, kulturális helyzetét. Könyvének legnagyobb érdeme az az őszinte érdeklődés, amivel elfogulatlanul szeretné megismerni és megérteni egy számára teljesen ismeretlen ország állapotát. Nem állítom, hogy minden elnyerte a tetszését, de előítéletektől mentesen, egy művelt, európai ember szemével néz mindent.
Érezhetően megkedvelt minket és az országunkat és talán ezért is, én nagyon élveztem a könyvét.